Semmit nem ér,semmit se számítaz élet,minek a levegő, ha nem boldogít. Ha nem szívhatom,amit kifújsz,ha nem hallom,amit mondasz,ha nem látom arcod,amikor mosolytadsz,ha nem hallom hangod,vagy nem érzem kezed,amikor hiába kiáltoméjjel a neved. Semmit nem ér,semmit se számítaz élet,minek a levegő,…

Elrohadt az alma,összedőlt a ház,meghalt egy gyermek,megölte a gyász. Fájdalom hegyek,sötét fellegek,nyüszítő kutyák,lélektelenek. Nedves kis szobákban,reszkető kezek,öregedő testek,ráncos, nagy szemek. Rideg vaskerék,szögesdrót sorok,háborgó népek,megromlott borok. S én itt vagyok magams a…

A folyóparton sétálva találtam egy gyémántot,zsebre tettem, elneveztems álmodtam egy világot. A gyémántom a zsebembenerőt adott nap, mint nap,s boldog voltam végre,van, ki "barátomnak" szólíthat! Éjjel is és nappal is,büszke voltam rá, tőletöbb lettem, mint hittem,boldog voltam már. Örömömben…

Minek a szó, a tett,aki eleget vett,az megveszi majda szerelmet,aki meg adja,annak a napja,meg van számolva,ha kint hagyjaa szívét, amielázik, mint egy kutya, akiszép szemeivel néz,de többet nem ér, mint, aki ad értenémi pénzt. 2017. május 5.

Nem csókolhat,nem ölelhet,nem engedem,nem engeded,a halál sebet nem ejthet,csak Te vagy az, ki szerethet! 2017. február 20.  

Gombok vagyunk egy led kijelzőn,egyszer tekerszelőre, hátra,a stop vagyokmáskor a play te legyél,érezd a ritmust,a basszus a mély. A hangsávbansokszor a hangosa biztos,de igazunk nem leszcsak ha a basszus,a szívünkel együttúgy muzsikál,ahogy a STOPután a zene megáll. A lemezt lejátszukés úgy élünk…

Ágyat vet a holds szemedre hollófekete éj terül,neon pislákolmég és az asztalrabor kerül,utolsó cseppjeifeledik a napmocskát,autó fényevilágítja beutcán a macskát."Aludj csendben,mindjárt megyek!"-a neon kialszik,melléd fekszem s minden percem boldog, de nem látja ki…

Volt egy ország,alig volt határa,jött egy hullámés mindent magárahúzott rögtönpedig alig bírta,némán tűrtekönnyeit leírta.Sírni régensem volt divat soha,holtnak minek?Élőnek? Ostoba!Aki hallja,jobbra, meg majd balra,oda fordul,a szél oda hajtja.Régen áttört,nem véd minket…

Fentről néztem, ahogy gyűlik a tömeg,A halottnak már rég szaga volt,De még is egyre több lett a közeg,Akiknek mindegy, hogy én vagy maga voltOtt a hideg kövön, a sárban,Mindegy, hogy késsel vagy mással;Mindegy, hogy ember vagy állat: A tömeg csak nézett és rántott vállat! 2010 (The Human Body…

Amit ecsettel bántaszKezeddel simítsd el lágyan,Tedd vonallá a színt melyetEszközként kezeltél, deFormának vélted. 2010 (Kép: Joan Miró - A nyúl)