Nem csókolhat,nem ölelhet,nem engedem,nem engeded,a halál sebet nem ejthet,csak Te vagy az, ki szerethet! 2017. február 20.  

A távolság, csak képzelet,egy kósza fogalom,egyszer szember néz velem,máskor megfoghatom.Kézzel szorítom erőből,mégis alig látom,de ha a Holdon várva várkitárul világom. 2017. január 19.  

Gombok vagyunk egy led kijelzőn,egyszer tekerszelőre, hátra,a stop vagyokmáskor a play te legyél,érezd a ritmust,a basszus a mély. A hangsávbansokszor a hangosa biztos,de igazunk nem leszcsak ha a basszus,a szívünkel együttúgy muzsikál,ahogy a STOPután a zene megáll. A lemezt lejátszukés úgy élünk…

Ha ellened az élet,a világ pedig tombol,ha összedőlni látszik,minden, ami szép volt,ha világos helyeken,most minden olyan sötét,ha az öröm helyett,a bánat leli helyét,ha első voltál, deutolsónak érzed,ha veszni látszik,minden ami Tégedörömmel itat, nem pedigcsak savval,ha hiába küzdesztűzzel, akár…

Nincs semmi, ami az űrt betölti, amit itt hagysz, ha elhagysz. Nincs ember, aki boldoggá tesz.Soha és nem islesz. Nincs szó,amit leírhatok.Érzek,nem csak gondolok. Nincs más, csakTe lehetsz!Akit csókolok, akit szeretek! 2015. 12. 29.

A boldogság egy mosoly, egy néma villanás,a szívedből indul ésa szívembe talál. Apró rezgés, de ez több, mint ezer árva szó,mint a lavinát keltőkis, apró hógolyó. 2015. 12. 02.     

Ágyat vet a holds szemedre hollófekete éj terül,neon pislákolmég és az asztalrabor kerül,utolsó cseppjeifeledik a napmocskát,autó fényevilágítja beutcán a macskát."Aludj csendben,mindjárt megyek!"-a neon kialszik,melléd fekszem s minden percem boldog, de nem látja ki…

Ólom álom, beton percekközött lassan megfeneklek,másodpercek mellett fekszems engem ezek nem engednek. Szomorúan üti fejéts ütöm én a világ legyét,nem alhatok, mert egyedülaz ember csak úgy menekül... Mocsárból, mocsárba téve,a cammogó idő vérefesti rémült tekintetét,s…

Nem álmodtam, láttam,egy másik világbannem fáj, ha a homlokomba vered azt a buksi fejed. Mindig úgy csináltam,mintha aludnék, de már rég lefőtt a kávé, a miénk ésnem másé. Fél szemmel figyeltem,ahogy mezítláb mentél, alig a konyhában egy bögre szandálban. De jaj, mert…

Kávéval felöntöm aküszöbig a szobát,tálcán felkínálomaz utolsó vacsorát, kockacukor falak,kis kanál alakok,szervírozva a világ,csend ül a szavakon, recseg a bakelit,remeg a jazz zene,hangszálon játszik aszív lüktető zöreje, tolul a vér a fejbe,még sem iszunk…