A semmi nem fájhat!Belül mégis ki szól?Hangjait hallomédes nevetésnek,volt egyszer álmom,te voltál a SZÓ,a szerelmet súgtadaz életigenlésnek. Most is látom én,nevető ajkaid, skönnyed lépteddeljárod az utcákat,ki megbámulnem felejti huncut vállad,mit veszetttem.Ó, én állat?! Tépd magad…

Semmit nem ér,semmit se számítaz élet,minek a levegő, ha nem boldogít. Ha nem szívhatom,amit kifújsz,ha nem hallom,amit mondasz,ha nem látom arcod,amikor mosolytadsz,ha nem hallom hangod,vagy nem érzem kezed,amikor hiába kiáltoméjjel a neved. Semmit nem ér,semmit se számítaz élet,minek a levegő,…

Minek a szó, a tett,aki eleget vett,az megveszi majda szerelmet,aki meg adja,annak a napja,meg van számolva,ha kint hagyjaa szívét, amielázik, mint egy kutya, akiszép szemeivel néz,de többet nem ér, mint, aki ad értenémi pénzt. 2017. május 5.

A távolság, csak képzelet,egy kósza fogalom,egyszer szember néz velem,máskor megfoghatom.Kézzel szorítom erőből,mégis alig látom,de ha a Holdon várva várkitárul világom. 2017. január 19.  

Gombok vagyunk egy led kijelzőn,egyszer tekerszelőre, hátra,a stop vagyokmáskor a play te legyél,érezd a ritmust,a basszus a mély. A hangsávbansokszor a hangosa biztos,de igazunk nem leszcsak ha a basszus,a szívünkel együttúgy muzsikál,ahogy a STOPután a zene megáll. A lemezt lejátszukés úgy élünk…

Ha ellened az élet,a világ pedig tombol,ha összedőlni látszik,minden, ami szép volt,ha világos helyeken,most minden olyan sötét,ha az öröm helyett,a bánat leli helyét,ha első voltál, deutolsónak érzed,ha veszni látszik,minden ami Tégedörömmel itat, nem pedigcsak savval,ha hiába küzdesztűzzel, akár…

Nincs semmi, ami az űrt betölti, amit itt hagysz, ha elhagysz. Nincs ember, aki boldoggá tesz.Soha és nem islesz. Nincs szó,amit leírhatok.Érzek,nem csak gondolok. Nincs más, csakTe lehetsz!Akit csókolok, akit szeretek! 2015. 12. 29.

A boldogság egy mosoly, egy néma villanás,a szívedből indul ésa szívembe talál. Apró rezgés, de ez több, mint ezer árva szó,mint a lavinát keltőkis, apró hógolyó. 2015. 12. 02.     

Nem álmodtam, láttam,egy másik világbannem fáj, ha a homlokomba vered azt a buksi fejed. Mindig úgy csináltam,mintha aludnék, de már rég lefőtt a kávé, a miénk ésnem másé. Fél szemmel figyeltem,ahogy mezítláb mentél, alig a konyhában egy bögre szandálban. De jaj, mert…

Kávéval felöntöm aküszöbig a szobát,tálcán felkínálomaz utolsó vacsorát, kockacukor falak,kis kanál alakok,szervírozva a világ,csend ül a szavakon, recseg a bakelit,remeg a jazz zene,hangszálon játszik aszív lüktető zöreje, tolul a vér a fejbe,még sem iszunk…