Látom már mi volt,feketeh2.jpg
De nem láttam semmit,
Az élő szinte holt és
Táncolt csupán eddig,
Sötét fényben fejét
magasra emelte,
Kezét maga elé,
majd elém helyezte,
Hideg volt, fagyos,
Szinte égetett,
Hisz nem is halott,
De nem is élhetett,
Csak táncolt éjjel,
A jégtükör falakon,
Könnycseppje a fényben
áztatott szavakon
énekelte halkan
a hattyú halálát
és a néma dalban
rajzolta ki álmát:
hogy a fényben él
és nem a sötét rabja,
a nappal együtt kél
és minden egyes napja
egy csodaszép tánc
fehér ruhában,
nem a komor ránc,
amely arcát szántja,
nincs szomorú gyász
és nincsen örökké,
elmúlik a nyár is
és az örök tél
csak egy fogalom,
mert ő belőle
nem lesz sírhalom, mert
örök időkre tartja fogva
egy ki nem mondott érzés,
amely belülről áldozat,
kívülről szépség.

2011

(Kép: Fekete hattyú)

Szerző: Versember  2012.09.12. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers szerelem black swan versember jégtáncosnő

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr614758800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.