A zenén kívül, csak te vagy nekem,zene.jpg
S most veszni látszik az életem
Veled megy el és nem engem takar,
A te lelked, más lelket akar.

Te elmész én itt maradtam, látom
Ahogy lábad alatt a szívem pattan
Ketté reped, majd elveszik a ködben,
Se egy szó, se könny nem csöppen.

Én meg állok és nem hiszek a tájnak,
Minden üres és ami volt, hát hiába???
Az emlékek, amik tegnap még éltek,
Most már azt se hiszik, amit igaznak véltek...

Ennyi erő és küzdelem, minden kis dolog,
Egy apró szó vagy egy nagyra nyílt mosoly,
Maga a hit, hogy egy húron veled,
Játszik a gitár és te játszottál velem.

Ütöm az üres dobot, hazudok a világnak,
Amit én játszok, nincs köze se szívnek,
Se szájnak, nem hiszem, hogy tudom, amit érzek,
Hogy egy darabot vittél, de ezer sebből vérzek.

Halál az angyal, legjobb barátom,
Jer velem! Kiálts! Ne legyen ez álom!
Készítsd a pengét, üsd le a fejem!
Kiért dobogjon, ha nincsen ő velem?

Nem! Nem egy emberért élünk a világon!
Nem szabad, hogy minden dőljön egy lányon,
Ó, nem, nem hiszem, hogy mindennek vége,
Nem törött minden el, csak egy kicsit a széle.

2008

(Kép: egy régi zenei blogom fejléce.)

Szerző: Versember  2012.09.16. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog zene vers szerelem kötet verses versember

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr794759862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.