Szedd le fámról az almám,adam_eva.jpg
S hasíts a fejembe éket,
Tipord el sírom tövét
És hajómba verj léket.

Bánom is én mit teszel,
Magad ura vagy s rabja,
Lehetsz bűnös és szende,
Romos templomnak papja.

Ruhám nem szakadt mégis
Lelkemen átsüt a nap,
Egy érző kard átdöfte,
Békébe hát, csak nem hagy.

Míg mások ásnak én nézek,
Törlöm arcukról a verítéket,
Nem is látnak, nem szólnak,
Csak ásnak, én meg vérzek.

Mit teszel, nem is látod,
Magadra nézel vakon,
Ha felemelnéd tekinteted,
Kilátnál az ablakon...

2008

(Kép: netről importáltam, megtetszett.)

Szerző: Versember  2012.09.19. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers szerelem verseskötet individualizmus versember

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr174759894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.