Álom nyomja fejemet el,ja.jpg
S azt látom, miként
Fejszével verik a kaput,
Szívem kapuját.
A szenvedő alany,
Én vagyok, én.
Kiabáló, mozdulatlan,
Szenvedés.
Erő semmi, felelőtlen
Ürességben a csend,
Néha felsikolt, majd
Addig ütik a kaput,
Amíg feltárul és
Elfolyik belőle a
Szeretet magzata,
Mely többé otthonra
Nem lel,
Soha.

2010

(Kép: József Attila utolsó verses kötetének címe, Nagyon fáj)

Szerző: Versember  2012.09.20. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers attila józsef fáj versember verses kötet

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr644759916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.