Eddig vártam, s most némán hallgatok.
A felszított parázs lángját nézem.
Gyáván ültem, de most meg nem halok,
Az utolsó esélyt Istenem: kérem!

Nem szóltam, csak dadogtam magamba,
Kövek alá rejtettem bánatom,
Ordítottam vadul a szabadban,
S most az utolsó percet várhatom.

Nézhetem, hogyan táncol a könnyem,
A tűzben, amit mások csináltak.
Most érzem azt már, hogy minden könnyebb,
De nem mondhatom el a világnak.

Elharapom nyelvem, nem mozdulok,
Amíg a tűz ég én nem is élek,
De, ha kialszik, én többé nem koldulok,
És többé már nem csak remélek!

2009

Szerző: Versember  2012.09.25. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers kaukázus versember utolsó esélyre várva

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr464762562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.