Fadobozba van rejtve el,sátor.jpg
Lakat őrzi álmát,
Az élet apró örömét:
Az élet gyümölcsfáját.

Melyről csüngenek a húsos,
Dobogó kis szívek,
Mely mind egyes darabja
Úgy él, mint egy sziget.

Szigetek, melyen élnek
Lakók, mint élő emberek.
Lármázó tömegek és
Meg nem szűnő fergeteg.

Egyesek csak, mint bús
hajótöröttek élnek,
A parton ülnek és
Vágyódva zenélnek.

Várják a hajót, mely
felveszi őket egy napon,
Hogy egy másik szigeten
Éljenek szabadon.

A lüktető fa lombja,
Lehull minden télen,
S a rajtuk élő népek,
Szomorúan néznek.

Mert lassul a ritmus,
Ha a kés a szívbe szúr,
De sosem apad el végleg,
Mert a lüktetés az Úr.

2010

(Kép: Balaton Sound 2012, saját)

Szerző: Versember  2012.09.26. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers magány balaton sound elszigetelődés versember kis szívek

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr644762567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.