Durva, kék az ég,michelangelo-creation-adam-.jpg
Szinte sérti szemem,
Erős markú karom,
Magam elé teszem.

De szívem kitárom
Uram színed elé,
Ha nem engeded, hogy lássak,
Nézek bennsőm felé.

Hisz ott is vagy te,
Csak ott vagy igazán,
Ám könnyebb kintről sírni,
A saját s más vigaszán.

Bevallom neked, néha
szomorú vagyok, félek,
hogy eltéved bennem
az életadó lélek.

Mintha nem figyelnél rám,
S üres vagyok belül,
Forró szívem ver még,
de lassan már kihűl.

Vagy, ha hallod és érted,
Nem érdekel téged.
Másoknak segítesz élni,
én meg alig élek.

Bocsáss meg uram,
Szavam nem is hallom.
Tudom én jól, hogy
egyszer meg kell halnom.

De az idő, a helyzet,
Most semmi sem jó,
Főleg, halálom módja,
Nem helyénvaló.

2009

(Kép: Michelangelo - Ádám teremtése)

Szerző: Versember  2012.10.11. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: vers isten versember verses kötet

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr924815208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.