Elmúlt az est, pirkadni kezd,Audrey-Hepburn-348.jpg
A nő is még alszik talán,
Fel kelni kell, a nap siet,
Felfut a domb oldalán.

Fáradt az arc, mely feltekint
És az égbe kiált egy szót,
-Ifjúság, hol vagy?- kérdezi,
Majd mint kő, a földre rogy.

Sírni kezd a szem, mely egykor,
Mint fényes gyémánt csillogott,
Börtön volt ez, mely akkor
Ezer férfi szívet fogott.

Kacér mosoly, örök vidámság,
Ami üressé változott,
Friss levegő amit szívott,
Rohadt lett és átkozott.

Kevés volt az idő, annak tűnt,
Eltűnt a gyors években,
Elveszett a női tűz,
Megtalálni csak: képekben.

Elsétált a múlt, jön majd más,
A jövő, amit vár a nő,
Lesz még majd fellángolás,
Az utolsó drágakő.

2007

(Kép: Audrey Hepburn)

Szerző: Versember  2012.10.12. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: szerelem szerelmes audrey hepburn

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr394817511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.