Egy apró láng volt a szoba közepén,room-key2.jpg
Széken ülő gyermek voltam akkor én,
Magamba folytott bánattal éltem.

Egy gyenge testben, remegő lélek,
Zárt kapuk között a sötétben néztem
A múltat, amit igaznak véltem.

Rácsok fogtak, rabul ejtettek,
Szívemből hullottak verejték cseppek,
Nem volt menekvés, nem volt menekvés.

Percről-percre sötétebb lett minden,
A láng kihunyni kezdett itt lenn
Hiába volt minden cselekvés.

Pedig egyszerű az egész,
Ha a szív a szembe néz.

Egy ajtó kinyílt és átjött rajta
A másik szív, s a másik lakatja
Zárva volt és kulcs a nyakamban.

A fény beosont a sötét menekült,
Letépve a múltat és minden sebesült
Pillanatot magával vitte a szabadba.

A lángot elfújta a szív dobbanása,
Lakattal a nyakban, még mindig ott állva
Nézett és nem szólt, nem beszélt.

Arcára néztem és mosolyt láttam rajta,
Zárva volt a szíve, zárva volt a szája.
A láng most már a szívemben újra ég.

Mert egyszerű az egész,
Ha a szív a szembe néz.

2011

Szerző: Versember  2012.10.13. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelem szív egyszerű vágyódás

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr534817530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.