Boldog percek gyertek felém,p0024771.jpg
Ha álmom halkan sír és remél,
Ajkam remeg a szó elakad,
Csendben elnyel a forgatag.

Áll a peron, állok én is,
Vár a perc és mégis késik,
Messze távol a sínek között,
A kéz kezet megkötözött.

Rámszakadt a csend a ködben,
Szívem mintha ver vagy zörren,
Füttyszót hallok, fényt látok,
Megérkezett! - felkiáltok.

De hol a vonat és utasa?
Csikorgó kerék s az út vasa
Mintha képzelődnék ide-oda,
Még nem történt meg a csoda.

Pereg az életem, rövidül,
S hajamon az ősz megül,
Mintha megvénültem volna,
Jönnek a gondok sorra.

Minden csontom fáj nagyon,
Elment már vagy tíz vagon,
Tovább lépett vagy talán elment,
Nincs ki innen engem megment.

2010

Szerző: Versember  2012.10.18. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: szerelem magány alanis morissette szerelmes

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr934847887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.