Egy hét magány s mi utána vár!utazas2009.jpg

Utazik a drága, a nagy világba,
Talán bejárja és már alig várja,
Hogy lássa a partot, a tengert,
Ami hullámzó vágyakat rejt...

Napsütés és valóságos képek,
Ismeretlen arcok és új fények,
Türelmesen ringatódzó fák,
Mélyen alvó, szunnyadó világ...

Más ott minden, de mégis jó,
Sok fickándozó kék hajó,
És ő ott majd a távolban,
S én itthon a napokat számolva...

Talán kissé szomorú, de csodás,
Jön majd a nagy csodálkozás,
Tudok-e élni és úgy tenni,
Mintha nem is ment volna el senki...?

És vajon ő, mit gondol majd éjjel,
Mielőtt fejét a puha párnára téve,
Álomba merül és elgondolkozik,
A következő nap, majd hogyan telik...

Egy hét magány s mi utána vár!
Egy hét vagy több talán...

2008

Szerző: Versember  2012.10.24. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: szerelem magány szerelmes

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr544865081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.