Alkonyat, a táj sivár,aaa.jpg
egy részeg járókelő.
Jár ő és néha kel, ha
megbotlik az utca kő.

Üvege a kezében, az élet
mondhatni kifolyt.
Az üveg nyakát szorítja,
mint ki embert ölni fojt.

Észre se veszi a méla,
törött a lopó.
Utolsó fillérével
fut, szalad a lopó.

Vége lesz lassan az éjnek
s a világnak.
A részeg koldus egyenesen,
nekidől egy fának.

2009

Szerző: Versember  2012.10.25. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: vers részeg részegség

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr114865085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.