Fagyott föld alatt alszik, várva vár,egyesulet-vegleges.jpg
Körülötte sötétség és bánat,
Tokba zárt forradalom, lázadás,
Kitörni még képtelen, mert gyáva.

Hó fedte táj, hideg, fehér síkság,
Ezer virágszív fekszik alatta,
Forrón dobogva egy a kívánság:
"Legyen tavasz harmadnapra!"

Hosszú még a tél, zord és kegyetlen,
Évről-évre ezt történik mindig,
S ha most örökké így maradna minden?
A virágok a tavasz jöttét bízik.

De ha idén nem lesz tavasz többet,
S hosszú évekig kell búsan várni,
Ha nem lesz a kert már, ennél zöldebb,
És vacogva kell ázni és fázni,

És fény nélkül kell években élni,
Színek nélkül képeket festeni,
Látni vakon és sötétben lenni,
Kínozva lelket és testet is,

Család nélkül boldogan nevetni,
Álmodni nappal és éjjel állni,
Agy nélkül és szív nélkül szeretni,
Dombot, hegyet kötél nélkül mászni...

Akkor vár az apró mag majd bátran,
Szíve dobban nagyot gyorsan, halkan,
Jön hajó majd, csónak, ladik, bárka,
Mert újra lesz fény és újra lesz tavasz!

2007

Szerző: Versember  2012.10.27. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: élet vár a lét

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr524868207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.