Hát megint írásra adtam a fejem,1878100_nagy.jpg
S ez nem jelenthet mást, hogy a ...
Vagy valami ahhoz hasonló érzés
Kering fejem fölött, mint egy keselyű,
Mely halott tetemet lát a földön.
Érdekes. Pedig mintha élnék,
Vagy okosabb nálam az ösztön
Ami bennem él, de akkor félnék.
Most azonban nem lett úrrá rajtam félelem!
Mert tudom mit akarok és, hogy mit érhetek.
Ma világos a dolog, miután tiszta az elme,
Nem remeg a láb és ha őkegyelme,
Tudja mit válaszoljon a tettre,
Nem várok többet az ítéletre!
A jövőt most sem olvasom sehol,
És a múlt bizony nem engem igazol,
De, aki nem lép a kockázatra két lábbal,
Az ne akarjon boldog lenni mással!
Hát megint írásra adtam a fejem,
S ez egyet jelent, a szerelem!
Azaz átkozott, ostoba érzés,
Az vágja megint belém a kést!

2010.

Szerző: Versember  2012.10.30. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelmes szerelmi bánat vágyódás

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr214877649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.