Itt maradt nyárra, majd egész télre,empty_room.jpg
Itt hagyta magát az egész évre.
S azóta itt ül és várja a felét,
Azt, amelyikkel majd egybeköti fejét.
Ül, de remélni már nem remél,
Csendes szobában vakon zenél.
A kis szoba az én szívem magja,
Ott lakik a haldokló szerelem papja.
A hívő, a megbocsájtó érzés,
A türelmet hozó, nyugodt nézés,
A bátorító erő gúsba kötve,
Ott fekszek én a földre lökve.
Értelem eltűnik, elhallgat a zene,
Meghalt a játszó hangszer szelleme,
Kong a szív harangja, gyászol a ház,
Temeti az utolsó fellángolást.

2010

Szerző: Versember  2012.11.02. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelem szerelmes szerelmi bánat

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr714884224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.