Tövis ül, fején a Királynak,istenember.jpg
Vért izzad szíve a világnak,
De nem érti őt az egyetlent,
Nem érti őt egy ember sem.

Megölelné és szeretné, ha a köd
Mely vakságot okoz, most nem öl!
Hanem trónra ültetné fel,
De gyorsan lép, nem mérlegel.

Halált hal, mert bár mást tehet,
Nem hajlik esze a Nem!-re,
Szenvedve, kínok között roskad,
Az élet elfogy, mely halált okozhat.

S be is következik a vég,
Az Isten meghal, az ember él!
Három napig tart a furcsa győzelem,
A világ rendje helyre áll hirtelen.

A halottból halhatatlan lesz,
És az ember, mely fél, most elvesz,
Csak addig, amíg él addig veszít,
Ha meghal, csak akkor nyer megint!

Az Isteni Ember előttünk lépdel,
Járja az utat, ballag az égbe,
Ahol vár már a sok meghalt barát,
Ahol örökké élünk, mert nincsen halál.

2010

Szerző: Versember  2012.11.17. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: isten ember

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr724909202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.