Az asztal fölé hajolokbánat.jpg
Levésem a gondolatot,
Bánatomat hajtogatom,
Gyertya fénynél álmodozom.

Könnyeimet törölgetem,
Új hálómat szövögetem,
S a régit egy másik tokba,
Óvatosan behelyezem.

Szívem szárnyát próbálgatom,
Orvosággal gyógyítgatom,
Lassan dobban, lüktet újra,
Nem emlékszik már a múltra.

Nézek a jövőbe messze,
A sötétség, bánat leple,
A naivság sima tükre,
Rálépek a mezejükre.

2007

Szerző: Versember  2012.11.19. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: vers bánat

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr314912498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.