Határt húz, láncot ver maga köré,katonasag.jpg
Árkokat ás, sereget toboroz,
Csak zsebeiben van, ami övé,
Egy kulcscsomó, egy kép és egy toboz.

Tankok közt fekszik, aludni fél ő,
Szemeire álom soha nem áll,
Társai tekintete mind féltő
Pillantás, amikor rájuk talál.

Az ő szemében nem remeg semmi,
A víztükör mocskosabb ha tiszta,
Fényében parázslik ott mindenki,
S halott koporsójába megy vissza.

Személye szent és arca, mint a kő,
Ráncai hegyekkel vetekszik tán',
Ruhája poros, de előkelő,
Szebb halottat nem látott a világ.

2012

Szerző: Versember  2012.12.10. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: katona

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr554955083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.