A hangja az, mely úgy szól,csaj2.jpg
hogy belé fájdul a bánat,
elszökik a magány és
összeomlik a fáradt
test.

A szemei úgy olvasztják az erőt,
mint vulkán tüze a vasat,
lámpa fénye az estét,
szomorúságot és annak
percét.

Ő maga pedig az a jó,
ami feledtet, mint a bor,
éltet, vígasztal, könnyet töröl
és tőle minden jobb
lesz.

2013. 08. 22.

Szerző: Versember  2013.08.22. 21:12 2 komment

Címkék: vers szerelem szerelmes

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr35471798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Littlewood · http://mslittlewood.blogspot.hu/ 2013.08.23. 11:14:50

Néha erre keveredek, néha nem. Szép.

Versember · http://koncertez.blog.hu/ 2013.08.24. 10:27:02

@Littlewood: Én is nem rég olvastam egyik versed és rögtön írtam én is egyet, mert megihletett.
Ja és köszi!