A fák alatt, a réteken,
a házak között minden pénteken,
az ég alatt, a sötétben,
a kíváncsiskodók szemében.

Ruhában vagy ruha nélkül,
Az ágyról a földre leszédül
nevetve ő, az a büszke nő,
aki férfit keres de vadra lő.

Rég felnőtt már, de ostoba,
üres szobákban zokogva,
félre dobja a józan észt
és megvetően az égre néz.

És rohan, csak rohan a semmibe
és sikerül végül elvesznie,
a boldogságra magány kerül
és sírva álomba szenderül.

Szerző: Versember  2013.09.29. 19:22 Szólj hozzá!

Címkék: vers adele így is jó

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr945539789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.