Beléd temetvemaxresdefault.jpg
érzem jól magam,
miközben szemeidben
nyugszik le a nap,
alvó pilláid húrjain
játszik dalolva,
vígan a hold,
s derekad ringatja
álomba hajnalig
lelkem.
Életem redői közt
térdre kényszerül
a magány, lassul
az idő és a tér
betölti önmagam
Veled.

2014. 11. 30.

Szerző: Versember  2014.11.30. 18:17 2 komment

Címkék: vers szerelem szerelmes versember vers és kő tetem

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr286946045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.