Volt egy ország,sn001.jpg
alig volt határa,
jött egy hullám
és mindent magára
húzott rögtön
pedig alig bírta,
némán tűrte
könnyeit leírta.
Sírni régen
sem volt divat soha,
holtnak minek?
Élőnek? Ostoba!
Aki hallja,
jobbra, meg majd balra,
oda fordul,
a szél oda hajtja.
Régen áttört,
nem véd minket semmi,
saját eszünk
csak azt maradt megenni,
rágni, rágni,
a fákat kivágni,
koporsóban
fekhelyet találni.
Jöjj gyülevész
had, jöjj közös fertő,
nem várom meg,
amíg a gyerek felnő,
inkább halok meg,
ha a halál fütyül,
kísérem majd
amíg a tér kiürül.

2015. 09. 12.

Szerző: Versember  2015.09.12. 18:39 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers emigráns versember migráns

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr1007782800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.