Falak mögött búslakodóelet-a-halal-utan.jpg
sminkkel álcázott könnyek,
üres polcokon ülő por,
elégett vallásos könyvek
porában sült ételek,
boroktól remegő asztal,
boldogságtől féltetek,
de a pénz nem vígasztal.

Roskadó hátatok fölött
szálló szabad madár,
csiripelve szökött
a magasba onnan se néz le már...
Rabszolgák vagytok, vagyunk,
a véges technika zár,
végtelen elménk az agyunk,
de az ajtó egyszer bezár.

2015. 10. 24.

Szerző: Versember  2015.10.24. 10:10 Szólj hozzá!

Címkék: vers élet halál versember

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr688017117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.