Béke. Üres a boros pohár.
A szép Franciaországnak image_2.jpg
terített asztalán.
Fájdalmas sanzont dalolva
fegyverek ropogtak éjjel
és dőltek halomra.
Több, mint száz halott! Emberek!
A befogadót, a befogadott
ölte meg!
Aljas árulás, ész érvnek,
de érzésnek sincs már ágya,
hiába, megértünk a pusztulásra!
Bőrszín vagy esetleg vallás?
Mikor születik meg a gondolat,
hogy ő rossz, mert ő más!
Hol rontottuk el ez életet,
mitől nem értjük a jót,
a rosszat, a lényeget!
Előbb "Charlie", most rengeteg...
Hisz látszott még, be sem gyógyult
az a fájó seb!
És felszakították újra
és kitépték a szívet, hogy
emlékezzen a múltra.
Temesd el könnyeid, a világ veled!
Piros, fehér, kékbe
öltöztettelek!
Béke? Üres a boros pohár.
A szép Franciaországnak
terített asztalán.

2015. 11. 14.

Szerző: Versember  2015.11.14. 18:12 Szólj hozzá!

Címkék: vers párizs emlék terror tragédia versember

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr608078372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.