A folyóparton sétálva gy--m--nt-csiszolt.jpg
találtam egy gyémántot,
zsebre tettem, elneveztem
s álmodtam egy világot.

A gyémántom a zsebemben
erőt adott nap, mint nap,
s boldog voltam végre,
van, ki "barátomnak" szólíthat!

Éjjel is és nappal is,
büszke voltam rá, tőle
több lettem, mint hittem,
boldog voltam már.

Örömömben újra a folyót
kerestem fel,
s örömömben a gyémántot
a vízbe dobtam el.

A gyémánt repült,
a szívem szakadt,
a boldog évek, porrá törtek
az ostobaság alatt.

2017. 05. 10.

Szerző: Versember  2017.05.10. 20:11 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers bánat szív verseskötet kötet verses szerelmi bánat vágyódás versember verses kötet vers és kő tetem

A bejegyzés trackback címe:

https://verseskotetem.blog.hu/api/trackback/id/tr6912496927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.