Halálom előtt utoljára megnézem a Napot,
Ahogy szemembe süt fénye és arcomba ragyog.
Halálom előtt utoljára felnézek az égre,
S csillagokat számolok úgy mint ezer éve.
Halálom előtt utoljára felmászok egy fára,
És elnézek messzire, mélyen a határba.
Halálom előtt utoljára egy tócsába lépek,
Melytől annyiszor volt sáros a cipőmnek széle.
Halálom előtt utoljára felszállok egy buszra,
Fel lelem a helyeket, ahol emlékezek újra.
Halálom előtt utoljára megnézek egy filmet,
Amin annyit nevettem, sírtam vagy féltem.
Halálom előtt utoljára elmegyek a helyre,
Ahol neveltek évekig, arra s erre.
Halálom előtt utoljára megköszönek mindent,
A barátokat, kiknél szebb dolog nincsen.
Halálom előtt utoljára a családért élek,
Kívánom, hogy boldogan legyenek, míg élnek.
Halálom előtt utoljára hívok egy papot,
Utoljára gyónom meg, az utolsó napot.
S halálom előtt utoljára egyedül maradok,
Hogy átgondoljam mindenem mit az Isten adott.
Halálom előtt utoljára azaz egy gondom,
Mindennap így kéne élnem, ahogy mondom...

(Kép: Csernobil)