Beléd temetve
érzem jól magam,
miközben szemeidben
nyugszik le a nap,
alvó pilláid húrjain
játszik dalolva,
vígan a hold,
s derekad ringatja
álomba hajnalig
lelkem.
Életem redői közt
térdre kényszerül
a magány, lassul
az idő és a tér
betölti önmagam
Veled.
2014. 11. 30.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
