Falak mögött búslakodó
sminkkel álcázott könnyek,
üres polcokon ülő por,
elégett vallásos könyvek
porában sült ételek,
boroktól remegő asztal,
boldogságtől féltetek,
de a pénz nem vígasztal.

Roskadó hátatok fölött
szálló szabad madár,
csiripelve szökött
a magasba onnan se néz le már...
Rabszolgák vagytok, vagyunk,
a véges technika zár,
végtelen elménk az agyunk,
de az ajtó egyszer bezár.

2015. 10. 24.