Nem esővízzel
tele az árok,
boldogság könnyekben
fuldoklom én,
letépném tövestül,
de nem nyílna semmi,
csak reggelre
felszáradó fény.
Kertemnek ajtaján
befér a perc,
mely örökké tart
a végtelenbe,
de bánat és közöny
hiába kopogtat,
be nem juthat
egy csepp se.
2015. 01. 17.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
