A folyóparton sétálva 
találtam egy gyémántot,
zsebre tettem, elneveztem
s álmodtam egy világot.
A gyémántom a zsebemben
erőt adott nap, mint nap,
s boldog voltam végre,
van, ki "barátomnak" szólíthat!
Éjjel is és nappal is,
büszke voltam rá, tőle
több lettem, mint hittem,
boldog voltam már.
Örömömben újra a folyót
kerestem fel,
s örömömben a gyémántot
a vízbe dobtam el.
A gyémánt repült,
a szívem szakadt,
a boldog évek, porrá törtek
az ostobaság alatt.
2017. 05. 10.
