A semmi nem fájhat!
Belül mégis ki szól?
Hangjait hallom
édes nevetésnek,
volt egyszer álmom,
te voltál a SZÓ,
a szerelmet súgtad
az életigenlésnek.
Most is látom én,
nevető ajkaid, s
könnyed lépteddel
járod az utcákat,
ki megbámul
nem felejti
huncut vállad,
mit veszetttem.
Ó, én állat?!
Tépd magad szíved,
hasítsd véresre.
Megérdemled. Hisz
amikor kellettél mentél.
S most önnön csapásként
szidod a sorsot,
pedig sorsod kovácsa,
csak magadból lettél.
Légy barátom jövő,
tégy férfivá!
Könny nem bánthatja
szemed, nem illik hozzád.
Szerezd vissza vagy
vessz egy életre el!
Dolgozz a szeretőn, ki
egy IGAZ barátra vár!
2017. május 27.
