Ólom álom, beton percekközött lassan megfeneklek,másodpercek mellett fekszems engem ezek nem engednek. Szomorúan üti fejéts ütöm én a világ legyét,nem alhatok, mert egyedülaz ember csak úgy menekül... Mocsárból, mocsárba téve,a cammogó idő vérefesti rémült tekintetét,s…

Szerző: Versember  2015.09.13. 11:01 Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelem egyedül ágy versember

süti beállítások módosítása