Ólom álom, beton percekközött lassan megfeneklek,másodpercek mellett fekszems engem ezek nem engednek.
Szomorúan üti fejéts ütöm én a világ legyét,nem alhatok, mert egyedülaz ember csak úgy menekül...
Mocsárból, mocsárba téve,a cammogó idő vérefesti rémült tekintetét,s…