Gombok vagyunk egy led kijelzőn,egyszer tekerszelőre, hátra,a stop vagyokmáskor a play te legyél,érezd a ritmust,a basszus a mély. A hangsávbansokszor a hangosa biztos,de igazunk nem leszcsak ha a basszus,a szívünkel együttúgy muzsikál,ahogy a STOPután a zene megáll. A lemezt lejátszukés úgy élünk…

A boldogság egy mosoly, egy néma villanás,a szívedből indul ésa szívembe talál. Apró rezgés, de ez több, mint ezer árva szó,mint a lavinát keltőkis, apró hógolyó. 2015. 12. 02.     

Ágyat vet a holds szemedre hollófekete éj terül,neon pislákolmég és az asztalrabor kerül,utolsó cseppjeifeledik a napmocskát,autó fényevilágítja beutcán a macskát."Aludj csendben,mindjárt megyek!"-a neon kialszik,melléd fekszem s minden percem boldog, de nem látja ki…

Mentsen el a nyár, az ősz, a tél,de a tavasz elég,ha álomba remél,vezessen a kéz,ha az ész, nemvisz el,álljon a lábon,a másik szárnyon,repülj,semmi vész. A fák, csak fák,a házak, csak házak,az emberek néznek,néznek és csak fáznak,mitől múlna el, ha nem attól,hogy azaz…

Hanyatt olvadó jégzivatarbana szimmetrikusmatéria a hó,testek közöttlehelve ki a mégújszülötthontalan szót,mi ajkárólpattogva hullmacskaköves útona sárba,hol a jövőberejti azt, mita tél előlbújtatott tintafoltos nyárban. 2014. 12. 08.