Mentsen el a nyár, 
az ősz, a tél,
de a tavasz elég,
ha álomba remél,
vezessen a kéz,
ha az ész, nem
visz el,
álljon a lábon,
a másik szárnyon,
repülj,
semmi vész.
A fák, csak fák,
a házak, csak házak,
az emberek néznek,
néznek és csak fáznak,
mitől múlna el, ha nem attól,
hogy azaz ember ölel,
aki megcsókol.
A pénz, csak pénz,
a hatalom csak éhes,
soha fel nem adja,
mindenre képes,
és mitől volna jó, ha nem attól,
hogy azaz ember ölel,
aki megcsókol.
Mentsen el a nyár,
az ősz, a tél,
de a tavasz elég,
ha álomba remél,
vezessen a kéz,
ha az ész, nem
visz el,
álljon a lábon,
a másik szárnyon,
repülj,
semmi vész.
A múlt, csak múlt,
a jövő, meg csak jövő,
ha üres a jelen és nincsen
szembe jövő
ember, akitől úgy lesz jó, hogy
minden reggel megcsókol.
Mentsen el a nyár,
az ősz, a tél,
de a tavasz elég,
ha álomba remél,
vezessen a kéz,
ha az ész, nem
visz el,
álljon a lábon,
a másik szárnyon,
repülj,
semmi vész.
