Ne félj, nem alszik még,
nem mozdul,
csak az ég felé száll,
ezért egyre kisebb,
de mindig ott van,
mindig onnan néz,
mindig fog az a kéz.
Ne félj, lehet levegőt nem vesz,
de nincs szüksége rá,
a szerelem nem üres
léggömb,
hanem telített tál
az asztalon.
Ne félj, ami nem szép
az nem mindig rossz,
csak néha közelebb áll
és valódi arcot mutat.
De szíve van, lüktető,
ha lüktet ő.
Ne félj, ha hirtelen
egy sötét éjjelen,
nem a távolba meredő
lámpa fényből jön elő,
az alagútnak nem egy vége van,
de minden rendben van.
Ne félj, ha a gyors
túl lassú tánc, a piros
hófehér és nincsen már zöld,
csak lassan folyó vér,
ami talán alvadó,
mint álom szunnyadó.
A test képzel, de a lélek
sosem hontalan, ne félj,
minden rendben van.
2014. 11. 03.
