Ábrázatom, mint fametszet
les rá homlokára,
az ágy térben rendezi el.
Közben az időt homokóra méri,
alkony simul a
mozdulatlan szoborfüggöny peremén.
Hideg levegő feszesre
szabja ajkait,
néma szavak a falon,
mind tollvonás.
Zongoraszó mind száz,
csak egy dalol,
játszik a hang velünk.
2015. 01. 21.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
