Volt egy ország,
alig volt határa,
jött egy hullám
és mindent magára
húzott rögtön
pedig alig bírta,
némán tűrte
könnyeit leírta.
Sírni régen
sem volt divat soha,
holtnak minek?
Élőnek? Ostoba!
Aki hallja,
jobbra, meg majd balra,
oda fordul,
a szél oda hajtja.
Régen áttört,
nem véd minket semmi,
saját eszünk
csak azt maradt megenni,
rágni, rágni,
a fákat kivágni,
koporsóban
fekhelyet találni.
Jöjj gyülevész
had, jöjj közös fertő,
nem várom meg,
amíg a gyerek felnő,
inkább halok meg,
ha a halál fütyül,
kísérem majd
amíg a tér kiürül.

2015. 09. 12.