Béke. Üres a boros pohár.
A szép Franciaországnak 
terített asztalán.
Fájdalmas sanzont dalolva
fegyverek ropogtak éjjel
és dőltek halomra.
Több, mint száz halott! Emberek!
A befogadót, a befogadott
ölte meg!
Aljas árulás, ész érvnek,
de érzésnek sincs már ágya,
hiába, megértünk a pusztulásra!
Bőrszín vagy esetleg vallás?
Mikor születik meg a gondolat,
hogy ő rossz, mert ő más!
Hol rontottuk el ez életet,
mitől nem értjük a jót,
a rosszat, a lényeget!
Előbb "Charlie", most rengeteg...
Hisz látszott még, be sem gyógyult
az a fájó seb!
És felszakították újra
és kitépték a szívet, hogy
emlékezzen a múltra.
Temesd el könnyeid, a világ veled!
Piros, fehér, kékbe
öltöztettelek!
Béke? Üres a boros pohár.
A szép Franciaországnak
terített asztalán.

2015. 11. 14.