Ne félj, nem alszik még,kéééz.jpg
nem mozdul,
csak az ég felé száll,
ezért egyre kisebb,
de mindig ott van,
mindig onnan néz,
mindig fog az a kéz.

Ne félj, lehet levegőt nem vesz,
de nincs szüksége rá,
a szerelem nem üres
léggömb,
hanem telített tál
az asztalon.

Ne félj, ami nem szép
az nem mindig rossz,
csak néha közelebb áll
és valódi arcot mutat.
De szíve van, lüktető,
ha lüktet ő.

Ne félj, ha hirtelen
egy sötét éjjelen,
nem a távolba meredő
lámpa fényből jön elő,
az alagútnak nem egy vége van,
de minden rendben van.

Ne félj, ha a gyors
túl lassú tánc, a piros
hófehér és nincsen már zöld,
csak lassan folyó vér,
ami talán alvadó,
mint álom szunnyadó.
A test képzel, de a lélek
sosem hontalan, ne félj,
minden rendben van.

2014. 11. 03.

Szerző: Versember  2014.11.03. 20:51 Szólj hozzá!

Címkék: vers élet hétköznapok versember

Úgy nézz rám, yoko.jpg
ha háttal állok
akkor is érezzem.

Úgy fogd a kezem,
ha nem látlak
akkor is tudjam.

Úgy szeress,
ha nem vagy velem
is tudjam.

2014. 11. 03.

Szerző: Versember  2014.11.03. 20:30 Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelem szerelmes yoko úgy

Miért pont őt bántom,
Akit a legjobban szeretek,
Ő az én világom,
A szerelme lassan betemet

csókkal és vágyakkal
takarva el minden hibámat,
Miért pont őt bántom,
aki meghallgatta imámat.

2014. 10. 24.

Szerző: Versember  2014.10.24. 13:03 Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelem miért szerelmes versember

Mindig utas leszelital.jpg
a világban,
utazó lélek egy
furcsa hibával,
talpad szilárd helyet
nem fogad,
ahova szíved húz, ott
leszel boldogabb.

2014. 08. 14.

Szerző: Versember  2014.08.14. 21:46 Szólj hozzá!

Címkék: vers élet utazó versember

Nem kell semmi, nem kell fény,111.jpg
nem kell az ősz, nem kell tél,
nem kell tavasz, nem kell nyár,
te kellesz csak, Te
és senki más.

Nem kell vonat, vagy autó,
nem kell repülő kifutó,
nem kell buszjegy, utazás,
te kellesz csak, Te
és senki más.

Nem kell kert és nem kell fás
kamra mellé nem kell garázs,
Nem kell erkély, nem kell lakás
te kellesz csak, Te
és senki más.

Nem kell olyan pillanat,
amikor te ott nem vagy,
nem kell örök ifjúság.
te kellesz csak, Te
és senki más.

2013.11.30.

Szerző: Versember  2013.11.30. 16:57 2 komment

Címkék: vers szerelmes

Mindig mikor nekem kellesz,
Mással jársz és mással kelsz fel,
Mindig mikor hozzád szólok,
Mástól hallod meg a bókot.

Mindig mikor én ringatlak,
Másnak írsz és másnak hallgatsz,
Mindig mikor én szeretlek,
Mást szeretsz és más szerethet.

2012. október

Szerző: Versember  2013.07.21. 16:29 Szólj hozzá!

Címkék: vers szerelem más

Hallom, de nem értem.
Nem értem? - kérdem.
Mi kell a zenéhez,
mi kell még, ha ész
ezt fel nem fogja,
ha mégis, akkor gondja
legyen annak, aki játssza,
aki hallja, meg csak örüljön annak,
aki a dalt
megkoronázza,
felruházza,
ritmikázza,
ütemesen vagy ütemet szétzilálva,
egy húrra húzza a dúrt,
s klarinétba pedig a mester fúj,
életet lehel bele a rézbe,
a billentyűs teszi egészbe
a káoszt, ami rendezett,
mint a katonák úgy állnak,
az akkordok jobbra-balra szállnak,
félhangok, fél ütemek,
félre tolt szünetek,
félig se tudjuk követni,
se bottal, se kutyával,
se szóval, se mással,
nem is kapunk levegőt,
pedig nem mi fújjuk,
a miénket fújják,
húzzák, ütik, verik, zilálják,
de oly kellemesen,
oly szellemesen,
véget nem érő ritmika,
dinamika,
harmónia,
nincs itt harmónika,
csak a szívből lüktető,
vénából spriccelő,
muzsika egyveleg,
szabadfogású jazz zene.
Ez a történet:
Grencsó Mester fújta,
kísért a kollektíva.

Szerző: Versember  2012.12.09. 12:00 2 komment

Címkék: free vers jazz grencsó

Fentről néztem, ahogy gyűlik a tömeg,body.jpg
A halottnak már rég szaga volt,
De még is egyre több lett a közeg,
Akiknek mindegy, hogy én vagy maga volt
Ott a hideg kövön, a sárban,
Mindegy, hogy késsel vagy mással;
Mindegy, hogy ember vagy állat:
A tömeg csak nézett és rántott vállat!

2010

(The Human Body Exhibition)

Szerző: Versember  2012.10.02. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers élet halál kiállítás test kötet verses bodies versember human body

Amit ecsettel bántaszg028c_miro_hare.jpg
Kezeddel simítsd el lágyan,
Tedd vonallá a színt melyet
Eszközként kezeltél, de
Formának vélted.

2010

(Kép: Joan Miró - A nyúl)

Szerző: Versember  2012.09.09. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers miro kötet verses versember vers és kő tetem festőkhöz

Halálom előtt utoljára megnézem a Napot,csernobil.jpeg
Ahogy szemembe süt fénye és arcomba ragyog.
Halálom előtt utoljára felnézek az égre,
S csillagokat számolok úgy mint ezer éve.
Halálom előtt utoljára felmászok egy fára,
És elnézek messzire, mélyen a határba.
Halálom előtt utoljára egy tócsába lépek,
Melytől annyiszor volt sáros a cipőmnek széle.
Halálom előtt utoljára felszállok egy buszra,
Fel lelem a helyeket, ahol emlékezek újra.
Halálom előtt utoljára megnézek egy filmet,
Amin annyit nevettem, sírtam vagy féltem.
Halálom előtt utoljára elmegyek a helyre,
Ahol neveltek évekig, arra s erre.
Halálom előtt utoljára megköszönek mindent,
A barátokat, kiknél szebb dolog nincsen.
Halálom előtt utoljára a családért élek,
Kívánom, hogy boldogan legyenek, míg élnek.
Halálom előtt utoljára hívok egy papot,
Utoljára gyónom meg, az utolsó napot.
S halálom előtt utoljára egyedül maradok,
Hogy átgondoljam mindenem mit az Isten adott.
Halálom előtt utoljára azaz egy gondom,
Mindennap így kéne élnem, ahogy mondom...

(Kép: Csernobil)

Szerző: Versember  2012.09.07. 12:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vers élet család halál versember verses kötet

süti beállítások módosítása