Béke. Üres a boros pohár.A szép Franciaországnak terített asztalán.Fájdalmas sanzont dalolvafegyverek ropogtak éjjelés dőltek halomra.Több, mint száz halott! Emberek!A befogadót, a befogadottölte meg!Aljas árulás, ész érvnek,de érzésnek sincs már ágya,hiába, megértünk a…

Falak mögött búslakodósminkkel álcázott könnyek,üres polcokon ülő por,elégett vallásos könyvekporában sült ételek,boroktól remegő asztal,boldogságtől féltetek,de a pénz nem vígasztal. Roskadó hátatok fölöttszálló szabad madár,csiripelve szökötta magasba onnan se néz…

Ágyat vet a holds szemedre hollófekete éj terül,neon pislákolmég és az asztalrabor kerül,utolsó cseppjeifeledik a napmocskát,autó fényevilágítja beutcán a macskát."Aludj csendben,mindjárt megyek!"-a neon kialszik,melléd fekszem s minden percem boldog, de nem látja ki…

Ólom álom, beton percekközött lassan megfeneklek,másodpercek mellett fekszems engem ezek nem engednek. Szomorúan üti fejéts ütöm én a világ legyét,nem alhatok, mert egyedülaz ember csak úgy menekül... Mocsárból, mocsárba téve,a cammogó idő vérefesti rémült tekintetét,s…

Volt egy ország,alig volt határa,jött egy hullámés mindent magárahúzott rögtönpedig alig bírta,némán tűrtekönnyeit leírta.Sírni régensem volt divat soha,holtnak minek?Élőnek? Ostoba!Aki hallja,jobbra, meg majd balra,oda fordul,a szél oda hajtja.Régen áttört,nem véd minket…

Várj, még nem tépted le,még nem vetted fel,még nem etted meg,még nem tetted le,még nem kezdted el,még nem érezted,még nem engedted,még nem kérdezted,még nem te voltál,még nem is szoltál,még nem szégyellted,még nem változtál. 2015. 05. 01.

Nem álmodtam, láttam,egy másik világbannem fáj, ha a homlokomba vered azt a buksi fejed. Mindig úgy csináltam,mintha aludnék, de már rég lefőtt a kávé, a miénk ésnem másé. Fél szemmel figyeltem,ahogy mezítláb mentél, alig a konyhában egy bögre szandálban. De jaj, mert…

Kávéval felöntöm aküszöbig a szobát,tálcán felkínálomaz utolsó vacsorát, kockacukor falak,kis kanál alakok,szervírozva a világ,csend ül a szavakon, recseg a bakelit,remeg a jazz zene,hangszálon játszik aszív lüktető zöreje, tolul a vér a fejbe,még sem iszunk…

Ábrázatom, mint fametszetles rá homlokára, az ágy térben rendezi el.Közben az időt homokóra méri,alkony simul amozdulatlan szoborfüggöny peremén. Hideg levegő feszesreszabja ajkait,néma szavak a falon,mind tollvonás.Zongoraszó mind száz,csak egy dalol,játszik a hang…

Nem esővízzeltele az árok,boldogság könnyekbenfuldoklom én,letépném tövestül, de nem nyílna semmi,csak reggelre felszáradó fény. Kertemnek ajtajánbefér a perc,mely örökké tarta végtelenbe,de bánat és közönyhiába kopogtat,be nem juthategy csepp se. 2015. 01. 17.